régi kedvenc

Johann Wolfgang von Goethe: A kedves közelléte

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
      a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
      a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
     az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
     lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
     és partra döng;
a ligetben ha néma csend borúl rám,
     téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármi messze válva
    összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
    Ó, jössz-e már!

(Szabó Lőrinc fordítása)