Martin Sorescu: A kagyló
Elbújtam egy kagylóba a tenger fenekén
de elfeledtem hogy melyikbe.
Naponta lebukom a mélybe
átszűröm a tengert ujjaim közt
hátha magamra lelek.
átszűröm a tengert ujjaim közt
hátha magamra lelek.
Néha felötlik bennem
talán bekapott egy cethal
s én mindenütt keresem
ösztökélném hogy nyeljen le egészen.
talán bekapott egy cethal
s én mindenütt keresem
ösztökélném hogy nyeljen le egészen.
Kagylóinak egymáshoz hasonlító
miriádjával vonz és visszarettent
a tengerfenék.
miriádjával vonz és visszarettent
a tengerfenék.
Jóemberek ott vagyok én is valamelyikben
de hogy melyikben nem tudom.
de hogy melyikben nem tudom.
Hányszor odarohantam egyhez-egyhez
mondván: ez vagyok én.
De mikor kinyitottam
a kagyló üres volt.
mondván: ez vagyok én.
De mikor kinyitottam
a kagyló üres volt.
(Balogh József fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése